Ideje egy rövid poszt erejéig újra beszélgetni az angol foci és a Bajnokok Ligája kapcsolatáról. A szezon elején röviden összefoglaltam, hogy mekkora erővel bír a Premier League, majd a későbbiekben a Bajnokok Ligája képzeletbeli reformját is zászlómra tűztem, most erről a két témáról írnék egyszerre. Fókuszban azzal, hogy miért nem jósolok esélyt annak, hogy angol csapat mostanság BL-t nyerjen.
Anglia 2005 és 2012 között (egy kivétellel - 2010) minden évben adott BL döntőst, a United bivalyerős csapattal rendelkezett, a Chelsearől nem is beszélve, ahogyan a Liverpool is nagyon régen látott időszakban futott kiemelkedő teljesítményeket Európa első számú sorozatában. 2008-ban összejött egy házi döntő is, 2009-ben pedig egy hajszál választotta el az ismétléstől a Vörös Ördögöket és a londoni kékeket, Ferguson együttese azért így is döntőzött. Azóta a Chelseaből kikopott egy komoly generáció, a United pedig Ferguson visszavonulását sínyli, nem is kicsit. Míg a Liverpool pedig már csak felvillanásokra képes, de komoly BL szereplést egyszerűen nem lehet várni a vörösöktől. Ez tehát az első oka, amiért most már ötödik szezon óta, mindössze két elődöntőt tud felmutatni angol együttes a Bajnokok Ligájában. Továbbá bármilyen hihetetlen, de ha a Manchester City most bejut a negyeddöntőbe, akkor is mindössze a negyedik alkalom lesz, amikor angol csapat összehozza a top 8-at a 2012-13-as szezon óta. Íme egy kép az angol negyeddöntősökről. (2014-15-ben senki, 2015-16 csak a Manchester City képviselte Angliát a negyeddöntőkben.)
A második és sokkal fontosabb ok, az, hogy riválisok erősen javulnak, másrészt a saját bajnokságukban egyszerűen nincs ellenfelük. Az ellenfél nélküliség pedig bizony tényleg valóság, hiszen a Real Madrid-Barcelona kettős az elmúlt tizenkét esztendőben mindössze egyszer engedte ki a kezéből a bajnoki címet, a Juventus zsinórban hatodik alkalommal lesz idén bajnok Olaszországban, a Bayern München pedig ötödik címet teszi zsebre 2017 májusában. A zebrák a legnagyobb riválisok legjobb játékosait szipkázzák el. Lásd: Higuain és Pjanic. A bajorok is hasonlóan így cselekszenek, elég csak Hummels vagy Lewandowski megszerzésére gondolni. Ahogy például abban is biztosak lehetünk, hogy a visszavonuló Lahm és Xabi Alonso is komoly, akár országon belüli igazolásokkal lesz pótolva. Ám ez még csak egyik része a sikernek, hiszen a jó igazolások mellett ezek a klubok jóval komolyabb anyagi javakhoz jutnak, mint nemzetbeli társaik, így a bajnokságokon belüli versengésben is egyre nagyobb a szakadék. A riválisok képtelenek olyan játékosokat szerezni, akik rendszeres ellenállást tudnának tanúsítani az említett klubokkal szemben. Ez az olló pedig csak tovább nyílni látszik. Semmi okunk azt feltételezni, hogy ezek a csapatok elbukják vezető státuszukat, de a bajnoki címet is csak egy újabb összevásárolt klub orrolhatná el. Példának okáért mondjuk egy AC Milan.
A harmadik indok pedig az említett másodikból is ered. A Madrid, Barcelona, Bayern, Juventus négyes ugyanis könnyedén bucira veri a mezőnyt. A 6-0, 6-1, 8-2 videókkal tele a ház. Különösen a kis – és középcsapatok legyűrése jelenti a legnagyobb spórolást ezeknek a gárdáknak, ahol jóval nagyobb lehetőség van rotálni és a legnagyobb sztároknak sem kell ezer fokon égni. A pihent lábak pedig különösen akkor tesznek nagy szolgálatot, amikor a harc élesedni kezd, március-április környéken. Az elmúlt négy évben a Barcelona játszott egy finálét, a Real Madrid és az Atletico Madrid kettőt, a Juventus, a Bayern München és a Dortmund szintén egyet-egyet. Kétszer a Real Madrid nyerte a sorozatot, egyszer a Bayern München és egyszer a Barcelona. Ez a három csapat az elmúlt 4 évben, a megszerezhető 16 elődöntős helyből 10 esetben találta magát a legjobb négy között. A könnyen kiszámolható maximum ugye 12 lett volna. Kétszer jutott hely az Atletico Madridnak, egyszer a Chelseanek, a Dortmundnak, a Juventusnak és a Manchester Citynek. A helyzet nagyon úgy tűnik, idén sem változik. A sorsolás még összehozhatja a domináló Bayern München, Barcelona, Juventus, Real Madrid, Atletico Madrid ötöst valamilyen formában és össze is fogja. Ugyanakkor óriási meglepetés lenne, ha a négy között ebből legalább három csapat nem szerepelne majd.
Itt jegyezném meg, hogy ha Guardiola három éven át a bivalyerős Bayern München csapatával nem tudta megnyerni a BL-t, akkor vajon milyen reális esélyei lehetnek a Manchester City padján és jelenlegi keretével? Nyugodtan mondjuk ki, az idei évben például egy kisebb csoda lenne a BL megszerzése Pep csapatától.
A fent említett okok összessége miatt továbbra is nagyon valószínű, hogy a helyzet nem igazán fog változni az elkövetkezendő években sem, ez pedig felvetheti a Bajnokok Ligája sorozat újabb kérdőjeleit. A nép ugyanis nem valószínű, hogy az elkövetkezendő esztendőkben is kéjes örömmel nézi majd, ahogy a Real Madrid, Barcelona, Bayern München, Juventus kvartett húzza majd be a legendás kétfülűt. Továbbá a győztes csapatok számára is szemmel láthatóan kisebb megbecsüléssel ér fel egy újabb BL siker, hiszen drámai csatákban bizonyos jóval édesebb és megbecsültebb egy győzelem. Arról nem is beszélve, hogy egy diverzebb sorozat mindenkinek csak jót tesz, legyenek azok nézők vagy játékosok.
Az angol szövetség vezetői a Ligakupa eltörlésével vagy drasztikus módosításával, illetve a téli szünet (legalább 1-1,5 hetes) létesítésével javíthatnának a játékosok fizikai állapotán és terheltségén. Bár az angol klubok nem játszanak több mérkőzést, mint a fentebb említett mágikus négyes, de sokkal nagyobb terhelések alatt kényszerülnek teljesíteni minden héten. Olyan riválisok ellen, akik mélyebb kerettel és elengedő anyagi forrással rendelkeznek ahhoz, hogy rendszeresen megszorítsák a legnagyobbakat is és évről évre megújuljanak játékosokkal.
Végül pedig a saját mentségemként annyit megjegyeznék, hogy ha mégis sikerülne egy angol csapatnak az elkövetkezendő 2-3 évben BL-t nyerni, abban valószínűleg a szerencsés sorsolás mellett (erről már a Chelsea is beszámolhat), 1-2 gigászi igazolásnak és a Premier League-ben való gyengébb szereplésnek is jelentős szerepe lenne. Ezt az elmúlt 4 esztendő már kitűnően példázza. 2012-13 angol bajnoka a United nagyon könnyedén nyerte meg a bajnokságot, ám a Bajnokok Ligájában a Real Madrid ellen búcsúzni kényszerült a 16 között, igaz ebben egy jelentős bírói tévedés is benne volt. 2013-14-ben a Manchester City lett a bajnok, ám a Bajnokok Ligájában a nyolcaddöntőben bukott el. A Chelsea ugyanebben az évben elment a négyig, de a bajnokságban nem bírta a hajrát, pedig végig esélyesek voltak a londoniak a bajnoki címre, ám így csak a harmadik helyen zártak. 2014-15-ben a toronymagasan bajnok Chelsea a 16 között kényszerült búcsúzni a sorozattól. A tavalyi évben pedig a Manchester City, erején teljesen felül teljesítve eljutott a legjobb négyig a Bajnokok Ligájában, ám a bajnokságban örült, hogy odaért a negyedik helyre. Többek között, ez is sikeresen megágyazott a Leicester City csodagyőzelmének. A jelenlegi évben is hasonlónak tűnik a helyzet. A BL nélkül lévő Chelsea agyonveri a mezőnyt, a BL-ben egyedüliként talpon maradó Guardiola csapat pedig örülhet, ha befut a második vagy harmadik helyre a szezon végén.
A fent említett események fényében ugyanis nem várható, hogy rendszer lenne az angolok jó szerepléséből Európa első sorozatában. A kérdés már csak az, hogy ez mikor indít el egy nem várt forradalmat, amit az UEFA a négy nagy ligának megelőlegezett négy biztos hellyel igyekszik megelőzni, de Anglián ez aligha segít. A BL ugyanis egyértelműen reformra szorul, csak a hogyanokról egyelőre nagyon nem elmélkedik senki sem, ennek legnagyobb kárát pedig vitathatatlanul az angol együttesek látják. Kérdés, hogy vajon maguk az angol klubok lesznek-e azok, akik a változást kezdeményezik egy esetleges általános bojkottfelhívással vagy a sorozat egyértelmű negligálásával teszik majd mindezt.
