Különös megtiszteltetésben lehetett részem, ugyanis a Sport Csajos Oldala Facebook oldal felkért egy interjúra. Natasa és Kata is régóta a Manchester United rajongói, így főleg az angol fociról és a Vörös Ördögökről beszélgettünk, de a lányok azért sok másra is kíváncsiak voltak.
A Sport Csajos Oldala: Kezdjünk egy rövid bemutatkozással, mi az, amit szívesen elmondanál magadról?
Attila: Azért vagyunk most itt, mert a foci és a Manchester United kapcsán ismerkedtünk meg, illetve én is nagy sportrajongó vagyok. Amit magamról elmondanék az az, hogy azért kezdtem el a blogolást és azért csinálom nagy szenvedéllyel, mert nehezen tudnám elképzelni az életem anélkül, hogy nézem a focit és nem nyilatkozom róla, nem mondok véleményt és nem vitatom meg másokkal. Ha nekem van egy erős véleményem, azt feldobom már csak azért is, hogy ha valaki nem ért ezzel egyet, akkor beszélgessünk arról.
SCSO: Tudjuk, hogy Manchester United drukker vagy. Érdekelne minket hogyan kerültél a Stretford End bloghoz, illetve ehhez kapcsolódóan a Britanniáról is beszélgessünk picit.
A: A blog 2010 végén indult, akkoriban nagyon sok posztot írtak a srácok, nagyjából minden meccshez készült kettő is. Én akkor még nem voltam a csapat tagja, de kommentelőként az első pillanattól ott voltam. Az első két-három év inkább csak egy törzsgárdáról szólt és évek alatt futott fel a felület, ebben költözések is akadtak. Én már akkor is elég markáns véleményeket fogalmaztam meg, ami miatt sokan talán nem szerettek túlzottan. Írtam vendégposztokat és akkor már régóta győzködtem Strigót, hogy írhassak gyakrabban, mert sokszor zavart, hogy nem volt elég poszt. Így, most már lassan három éve, hogy aktív vagyok a blogon. Elmondhatom, hogy talán én írom a legtöbb bejegyzést, aminek oka, hogy elég sokan lemorzsolódtak. Amit megértek, mert az elmúlt 4 év mindenkinek elég nehéz volt.
SCSO: A csapat eredményei miatt morzsolódtak le?
A: Igen, illetve páran idősebbek, mint én, családot alapítottak, volt, aki külföldre költözött. A Britannia megint egy érdekes dolog, két blogger vitájából született. Egyikük kikerült végül a Stretford Endből és így hozta létre a Britanniát, ahol angol focival foglalkozunk. Mostanában felmerült, hogy más témákat is érinthetnénk, de egyelőre az angol fociról szól minden. Nem voltam tagja első perctől az ottani gárdának, de végül lehetőséget kaptam, hogy csatlakozzak, nagyjából két éve írok erre a blogra is.
SCSO: Ha valaki szeretne bekerülni hozzátok, mint cikkíró, blogger, erre van lehetőség? Ha igen, akkor mi a menete?
A: Természetesen van, a 444-en nagyon jó lenne, ha még többen lennénk. Bátran lehet jelentkezni, bárki ír nekünk, hogy közreműködne, nem fogjuk elutasítani. Küldjön egy próbacikket és meglátjuk, illetve, ha nem is csapattagként, akár vendégszerzőként is lehet szerepelni. Ha jó az írás, akkor nem lesz akadálya annak, hogy megjelentessük. Ha azt látjuk, hogy valaki vendégszerzőként rendszeresen publikálna, akkor előbb-utóbb bevesszük az állandó csapatba is. Szerintem érdemes küldeni hozzánk cikkeket, legrosszabb esetben nem kerül fel a blogra. De ebből tanulni is lehet sokat, mert visszajelzést kapnak, akik írnek nekünk. Én is számos cikket küldtem el a különböző napilapokba (nem csak foci témában), amiket nem közöltek le, ez egy természetes dolog.
SCSO: Ha minden igaz a Britanniában van egy hölgy is. Ő kinek szurkol?
A: Igen, van. A Chelsea csapatáért szorít. Néha ő is ír, de elsősorban az online, technikai dolgokban segít, de ez természetes a csapatban. Van, aki a grafikát csinálja, van, aki a Facebook oldalért felel és van, aki a Twittert nyomja. Beyonder (akit a Stretford Endről is ismerünk) például a podcastok minőségéért és sok esetben elkészüléséért kezeskedik, így maga is sokszor részt vesz benne. A rendszerben mindenkinek megvan a maga szerepe.
SCSO: A grafikusotok biztosan zseniális, elég megnézni a profilképeiteket.
A: Nem sokat spoilerezek, ha elárulom, hogy a hamarosan megjelenő következő projektünkben, a Leshatárban is vele dolgozunk. Nagyon hálásak lehetünk Szücsinek, mert bár írni is időigényes, de a rajzok is rengeteg energiát emésztenek fel.
SCSO: Térjünk rá a Manchester Unitedre. Mikor szeretted meg őket igazán és miért ők lettek a kedvencek?
A: Már gyerekként is angoloknak szurkoltam, az 1996-os Európa bajnokságon sírtam, amikor az elődöntőben kiestek, a Unitedről az első élénk emlékem az 1998-99-es szezon, nem véletlen.
SCSO: Az hogy pont az angolokkal szimpatizáltál, tudat alatti?
A: Általában azt mondják, igen. Az iskolában mindenki angolul kezdett tanulni, majd jött egy angliai Eb és bumm. Akkoriban még nem volt Beckham, de ott volt Gascoigne vagy Shearer. Ezt igazából nem lehet megmagyarázni. Amikor jött a ’98-as vébé, akkor már nagyon szurkoltam nekik. Kaptam egy kamu Owen mezt, ami a mai napig meg is van. Ezt követte a legendás a BL döntő, illetve 2000-01 környékén már a tévében is gyakrabban mutatták a BL meccseket. Ezek után egyre jobban vártam, hogy nézhessem a Premier League küzdelmeit is. A United mérkőzéseinek 98%-át sikerül élőben követni és nem tudom minek kellene történnie, hogy egy fontosabb mérkőzést kihagyjak. Ez már az általános iskolai éveim végén volt, addigra már mindent tudtam a csapatról. Már akkor nagyon nagy szurkoló voltam és követtem mindent, ami a futballal kapcsolatos, azóta nem lehet engem „levakarni” a témáról.
SCSO: Mondj egy kedvencet, akit nem láthattál játszani (mert nagyon régen volt aktív), olyat, akit láttál, de már nem játszik és a jelenlegi csapatból is egyet.
A: Lehetne mondani Bobby Charltont, Dennis Law-t, akár George Best is említhető vagy Bryan Robson.
SCSO: Vagy ott van Eric Cantona.
A: Igen, ő 1997-ben visszavonult, emiatt nem láthattuk. Akiket láthattam és nagy kedvenc, az Giggs és Scholes. Számomra ők nagyon meghatározó játékosok voltak, minden United szurkoló ilyen játékosokról álmodik.
SCSO: Mostanában egyre jobban értékeljük őket talán éppen azért, mert nincsenek már és a mostani csapatban nem is nagyon vannak olyanok, akikben láthatunk hasonló potenciált (Natasa szerint Herrera olyan)…
A: Nagyon érdekes az, ami most a United körül van, mert sajnos benne van már az a pakliban hogy egy Herrera vagy Pogba nem nálunk fogja eltölteni a következő öt évét. Ami rossz, mert ők a meghatározó játékosai a csapatnak és szükség van rájuk. Ez a United már nem olyan (és valószínűleg nem is lesz olyan) mint Ferguson idejében. Akkoriban elment Ronaldo, Beckham vagy akár Van Nistelrooy és igazából nem történt semmi, mert bár ők a csapat legfontosabb láncszemei közé tartoztak, de pótolhatók voltak, hiszen Ferguson már akkor is két lépéssel mindenki előtt járt. Most azonban például de Gea vagy Herrera távozása nem esne olyan jól. Jó lenne egy olyan Unitdet látni, amiben van hat-hét olyan játékos, akire lehet építeni, mert tudjuk, hogy maradnak a csapatban. Még akkor is, ha egyébként nem saját nevelésű játékosok, mint annak idején a Neville testvérek és társai. Számomra fontos, hogy a most alakuló fiatal játékosokból egy ilyen magot ki lehet-e majd építeni, mert akkor jönnie kell az eredményeknek. Pogba számomra ebben a rendszerben komoly szerepelt foglal el. Nem tudom, mi történt volna nélküle a középpályán idén. Ő egy modernkori box to box játékos, akire óriási szükség van egy ilyen csapatban. Igaz, lőhetett volna több gólt és adhatott volna több gólpasszt, de ezekben a mutatókban javulni fog.
SCSO: Sokszor említettük de Gea nevét. Ha távozna, kit látnál szívesen a helyén?
A: Erre azért nehéz válaszolni, mert a Manchester Unitednek mindig volt egy jó kapusa, ha sikeres volt. Azokban az időszakokban, amikor ez kevésbé volt jellemző, látható is volt, hogy nem ment úgy a szekér. Sablonos lenne bedobni Hugo Lloris vagy akár Oblak nevét, de lehetséges, hogy még egy számunkra ismeretlen fiatal kapust hozunk és kineveljük, mint a spanyolt is. Az ismertebb nevek közül Schmeichelben látom a fantáziát, ő egy komolyabb védelem előtt jól teljesítene.
SCSO: Beszéljünk kicsit az új igazolásról. Örülünk Lindelöfnek?
A: Nagyon örülök, de még jobban örülnék ha nem adna el senkit mellőle a klub. Számomra az lenne a legfontosabb. Reméljük az érkezésének köszönhetően Blindet soha többé nem látjuk középhátvédként, illetve sérülések esetén van fixen három-négy ember, akit lehet rotálni. Nem tudhatjuk még mi sül ki az igazolásokból, még várható pár ember érkezése és azt sem tartom kizártnak, hogy egy Mourinho féle formációváltás is történik.
SCSO: Milyen igazolásokra számítasz még?
A: Egy védekező középpályásra nagyon nagy szükség lenne. Igazából kettőt szeretnék, egy fiatalabbat, aki leül a padra és egyelőre kiegészítő és egy idősebbet, aki bizonyíthat azonnal a pályán. Neveket nem tudnék mondani. Például Bailly és Herrera sem volt szem előtt, de anno Cristiano Ronaldo is a semmiből érkezett. Nem biztos, hogy a nagy név a jó név. Felerősödtek a pletykák azzal kapcsolatban is, hogy Cristiano Ronaldo elhagyja a Real Madrid csapatát, de őt csak egy amerikai csapatban tudnám elképzelni. Ha Európát nézzük, akkor viszont a Manchester United az egyetlen reális opció.
SCSO: Ha már Ronaldo. Kit tartasz jobbnak? Messit vagy Ronaldot?
A: Én mindig Messi pártján álltam, jobb csapatjátékosnak látom őt. Viszont azt el kell ismerni, hogy az hihetetlen, amit az elmúlt években Ronaldo művel. Emiatt nehéz eldönteni. Azzal viszont nem feltétlenül értek egyet, hogy a futballvilág feltétlenül csak róluk szól. Én az előző évben Griezmann-nak adtam volna az Aranylabdát, de említhetjük Riberyt vagy Neuert is. Sok szimpatikus és eredményes játékos van még, akik miattuk háttérbe szorulnak. Nemrég a saját blogomon egy cikkben foglalkoztam hasonló témával, ami az Origon is kiemelt szerepet kapott a Bajnokok Ligájával kapcsolatban. A Bayern München, a Barcelona és a Real Madrid szerepel folyamatosan az elődöntőkben, de becsatlakozott a sorba a Juventus is, akik nagyon könnyen nyerik az olasz bajnokságot és emiatt jobban koncentrálhatnak a nemzetközi porondra. Ezek a csapatok elszipkázzák a legjobb játékosokat, emiatt eléggé unalmassá vált a BL.
SCSO: Amíg az angol bajnokságban ilyen a tempó és ennyi mérkőzést játszanak a csapatok, addig angol csapatot szerintünk nem látunk előkelő helyen a BL-ben…
A: Úgy gondolom angol csapat nem fog BL-t nyerni. Ha mégis, akkor úgy jár, mint a Liverpool vagy a Chelsea. Ezzel a témával is foglalkoztam egy korábbi írásomban. Előbbi az 5., utóbbi 6. lett a bajnokságban, amikor Európa csúcsára jutott. Az angol dominancia soha nem volt jellemző Európában és a bajnokság egyre erősebb lesz, ez pedig hátráltatja a sikeres BL szereplésben a csapatokat.
SCSO: Mit jósolsz a következő idénnyel kapcsolatban?
A: Nagyon nehéz megtippelni. Az dönt majd, hogy melyik csapat meddig jut el a nemzetközi színtéren. Szerintem most nem lesz meg a rajt-cél győztes, ami az elmúlt években jellemző volt. Szoros bajnokság lesz, akár három szereplővel. A Tottenham lehet az egyik esélyes, ha sikerül egyben tartani a jelenlegi csapatot. Igazából senki sem hiszi el, hogy nyerhetnek, de dobogóra újra esélyesek. Különösen azért mert az Arsenal és a Liverpool nem valószínű, hogy drasztikusan erősödne. A Manchester City pozíciója majd Guardiola igazolásaitól függhet.
SCSO: Ha csak az angol bajnokság edzőit nézzük, kivel szimpatizálsz a legjobban?
A: Pochettinot lehetne mondani, ez elég egyértelmű. Nagyon rossz példa, de lehet azt mondani, hogy a Tottenham az angol foci Dortmundja. Nincsen annyi pénze, mint a legnagyobb kluboknak, mégis sok jó fiatal játékosa van és látsz egy koncepciót, ami mentén építkeznek.
SCSO: Ha már az edzők kerültek szóba, mit gondolsz Wengerről?
A: Sokadik alkalommal sem leszek népszerű az Arsenal szurkolók szemében, de én nagyon nem kedvelem őt. Olyan embernek tartom, aki soha nem kért még őszintén elnézést. Nem hallani olyan nyilatkozatot tőle, amiben elismerné a hibáit. Szokták mondani, hogy ha valaki túl komolyan veszi magát, az már baj. Ő pont ilyen. Nem látok az Arsenal együttesénél sok esélyt az előrelépésre ebben a két évben, viszont Wenger megteheti, hogy nem olyan hirtelen adja át a csapatot, mint Ferguson, hanem megpróbálhatja lemenedzselni a távozását. Kialakíthat egy olyan magot, amivel az utódja könnyebben tud majd építkezni.
SCSO: Mourinhoban látod a jövőt?
A: Én igen, de lehet túl romantikus vagyok. Szeretném, ha legalább öt-hat évig itt lenne. Nem értek egyet azzal, hogy háromévente változnak az edzők egy csapatnál. Bár tegyük hozzá, hogy a United esetében az előző két edzőváltás alapvetően indokolt volt, de volt amellett is érv, hogy kaphattak volna több időt. Bízok abban, hogy José marad hosszabb távon is, viszont a lépései sokszor nem arra utalnak. A helyében biztosan nem küldtem volna el például Schneiderlint, aki bár nem a klasszikus topjátékos, de hosszabb távra lehetett volna vele számolni. Mourinho inkább úgy gondolja, hogy dolgozik 2 évig Fellainivel, aki megfelel erre az időre az elképzeléseinek. Utána a játékos mehet, de az edző sem biztos, hogy gondolkodik a tovább maradásban. Azt látom, hogy hasonlóan gondolkozik Shawról, Martialról, a fiatal játékosokról, ez némileg aggaszt.
SCSO: Ebben az esetben, ha pár év múlva leköszönne, kit tudnál elképzelni a helyén?
A: Erre jönnek a sablon válaszok. Giggs, Pochettino, Ancelotti. Utóbbi tökéletes korban van, mindenhol bizonyított már és mindenhol jól ment neki a szekér. Giggset sem zárom ki. Minden fiatal edző azzal futott be, hogy volt egy jól kidolgozott saját filozófiájuk, egy általánosan megkülönböztethető stílus, amivel sikereket értek el. Giggsnek ezt kell megtalálnia, ami szerintem nem lehetetlen.
SCSO: Ha Te lennél az edző, milyen stílust vagy felállást játszatnál a csapattal?
A: 4-3-3-at, de nagyon csábító a 3-4-2-1-es felállás is. Az utóbbi időben látható, hogy a szélsőhátvédek egyre fontosabb szerepet töltenek be a fociban. Meghatározóak a támadások felépítésében, hétről hétre szórják az asszisztokat.
SCSO: Ha már elemzésnél tartunk, mesélj nekünk kicsit a következő, hamarosan megjelenő tervetekről, a Leshatárról? (https://www.facebook.com/leshatar/?fref=ts )
A: A magazin ötlete azért született, mert annak köszönhetően, hogy régóta bloggerkedünk, rengeteg témában nagyon mélyre ástunk, sokkal mélyebbre, mint gondoltunk volna. Egyre igényesebb írásokat próbáltunk letenni az asztalra. Olyanokat, amelyek túlmutatnak az átlagos beharangozókon és értékelőkön. Eljutottunk oda, hogy szerettünk volna ennek méltó köntöst adni, így remélhetőleg egyre több embert el tudunk érni az írásainkkal. Szeretnénk, ha a focit egyre többen szemlélnék úgy, ahogyan mi is és nem csak átlagos nézőként követnének egy mérkőzést. Azt reméljük, hogy ha ez a kiadvány sok emberhez eljut, akkor egyre inkább másként beszélhetünk majd a fociról, mint mostanság. Mottóként azt fogalmaztuk meg, hogy a futball társadalmi, kulturális, közegformáló hatással rendelkezik és lehetne más stílusban is szurkoló a szurkoló. Foglalkozunk azzal, hogy itthon és külföldön hogyan épülnek fel a klubok, lesz történelem óra, taktika, portrék és a magyar fociról is írunk. Jellemző, hogy egy hosszú, nagyon érdekes elgondolkodtató poszthoz érkezik 20 komment, míg mikor egy negatívabb témában írunk, oda érkezik akár több száz hozzászólás. Példaként hoznám fel a mai napig egyik legnagyobb elérést produkáló posztot a Britannia Facebook oldalán, amiben elővettünk egy régi viccet a Chelsea sikertelen szezonja után. („A Chelsea szurkolói, hosszas egyeztetés után megállapodtak a klubvezetéssel és további egy évig támogatják a csapatot.”)
SCSO: Az azért egyértelmű, hogy azokat az írásokat, amikről meséltél a nyomtatott hasábon kell megjelentetni, azok veszik majd meg az újságot, akiket igazán komolyan érdekelhetnek ezek a témák.
A: Így van. Egyelőre online újságként lesz elérhető, de szeretnénk, hogy nyomtatott formában is megjelenjen hamarosan. Az online felületről megvásárolható termék lesz. Azt láttuk az utóbbi időben, hogy túlnőttünk a klasszikus blogolás kereteit, erre ez a kiadvány a válasz. Nagyjából 100 oldalon olvashatjátok majd a gondolatainkat. Hárman dolgozunk rajta napi szinten (Kele János, Dévényi Zoltán és Attila) és van 10-11 írónk. Emellett grafikus, tördelő és egy teljes stáb. A terveink között az szerepel, hogy negyedévente új lap jelenik meg, de ez sokban függ a hamarosan megjelenő első szám fogadtatásától. Bízunk abban, hogy pozitív lesz a fogadtatás, már izgatottak vagyunk miatta.
SCSO: Abban biztos lehetsz, hogy elsők között fogjuk megvenni és elolvasni. Nagyon várjuk már. Kicsit engedjük el a Manchestert, evezzünk csajosabb oldalra. Mi a véleményed a női fociról? Nézted a BL-döntőt?
A: A vébéket igyekszem nézni, ismerem a topjátékosokat, de a döntőt sajnos nem láttam. Török Gábor (2013 márciusától az MLSZ Női bizottságának elnöke) oldalán volt régebben egy vitám a női fociról. Számomra furcsa, hogy olyan keretek között játszanak, mint a férfiak, pedig komoly fizikai különbségek vannak. Szeretném, ha a női sportok erősebbek lennének, fontos lenne társadalmi okok miatt is. Többek között azért sem követem a női focit, mert nem azok közé a sportágak közé tartozik, ami címlapokon szerepel. Hiába van egy női BL döntő, az utolsó hírek között találjuk meg és az emberek nem feltétlenül veszik észre, ha a médiában nincsen valami az orruk előtt. Ebben alighanem én sem vagyok más.
SCSO: Van kedvenc női sportolód?
A: Nincs, de ez alighanem azért van, mert nem igazán követek női sportokat. De egyébként tisztelek sportolókat és játékosokat, viszont azok férfiak. Roger Federer vagy Gary Anderson nagy kedvenc, amerikai fociban a New England Patriotsért rajongok, kosárlabdában pedig a Los Angeles Lakers az etalon nálam. Természetesen figyelemmel követem a többi sportágat is. Tisztában vagyok vele, mi történik a kézilabda BL-ben, de nem halok bele, ha kihagyom a döntőt.
SCSO: A magyar fociról még nem meséltél, van kedvenc csapatod?
A: Nagyon régóta Fradi szurkoló vagyok. 1995-ben jutottak be a Bajnokok Ligája csoportkörébe, én akkor voltam 6 éves, azóta szurkolok a csapatnak. Ki van váltva a szurkolói kártyám és voltam is már jó pár mérkőzésen mióta Budapesten élek, a tavalyi kupadöntő kifejezetten emlékezetes volt.
SCSO: A válogatott helyzetéről mi a véleményed?
A: Szerintem itthon minden szövetségi kapitány király volt, amikor nyert és elértek eredményeket. A jelen helyzetben Storck lemondatása szerintem nem lett volna jó ötlet. Nyilván sok embert zavar, hogy ennyi pénz van a magyar fociban, alighanem joggal. Így egy rossz eredmény esetén átverve érzik magukat az emberek már hosszú évek óta. Alaposabban meg kellene vizsgálni annak az okát, hogy miért volt 18 ezer néző 20 éve Nyíregyházán, ma pedig miért nincs a tizede sem. Erre kaptam már egy jó választ egyébként. Szerinte annyira sok szórakozási lehetőség van már, hogy a magyar foci az eredménytelensége és hiteltelensége miatt kiszorult ebből a körből és nagyon keveseket érdekel.
