Régóta érik bennem ez az írás, de a tegnapi döntő óta teljesen biztos vagyok abban, hogy elkezdhetünk a Bajnokok Ligája végéről beszélni és a sorozat 25 éves történelme után kimondhatjuk, hogy brutális reformra szorul a BL, ahogy egyébként az Európa Liga is.

 

A Real Madrid ugyanis azon túl, hogy elsőként nyerte meg egymást követő két évben a Bajnokok Ligája sorozatát, már háromszor emelhette fel a trófeát négy éven belül.

Ha alaposan megvizsgáljuk a 2009 óta legjobb négyet elérők számát, a fináléba jutókat és a végső nyerteseket, akkor még jobban megérthetjük ezt a kérdést és összefüggéseket.

Kezdjük mindjárt ott, hogy az elmúlt négy évben mindössze négy együttes játszott finálét. Az Atletico kétszer, a Juventus szintén kétszer, a Barcelona egyetlen alkalommal és a Real Madrid háromszor. Az elmúlt kilenc esztendőben mindössze kilenc klub játszott döntőt, ebből az Internazionale, a Chelsea és a Dortmund csak egyszer. És mindössze négy nemzet adott finalistát. Ha megvizsgáljuk a 2000-2008 között lejátszott finálékat, döbbenetesen más számokat kapunk. Ekkoriban 14 gárda játszott finálét és öt országból kerültek ki a nyertesek.

Ha a végső győzteseket vizsgáljuk, a Bajnokok Ligáját ezen szakasza alatt hét együttes nyerte meg a trófeát, az elmúlt kilenc esztendőben mindössze öt. Ráadásul a Chelsea és az Inter is az elődöntőben ejtette ki az akkori Barcelona csapatát, nem kis szerencsével. Azt a Barcelonát, amely 2006 és 2012 között dominálta a sorozatot és kis szerencsével 2008-ban vagy 2010-ben és 2012-ben is nyerhetett volna. Hat sorozatból hármat így is behúztak a katalánok 2006 és 2011 között. Muszáj azonban még tovább mélyülnünk az adatok tengerében, hiszen így még jobban megérthetjük majd, miről is van szó valójában. Az általunk vizsgált időszakokból, az előbbi érából mindössze egy csapat akad, aki három finálét játszott (AC Milan), míg az utóbbi időszakból három is. (Real Madrid, Barcelona, Bayern München) A Bayern négy év alatt játszott három finálét, ahogyan most a Real Madrid is, míg a Barcelona legjobbjainak hét év alatt jutott három döntő, illetve, ha mélyebbre megyünk, akkor tíz év alatt négy.

Ezek a számok egyre csak sokkolóbbá válnak, ha elkezdjük megvizsgálni az elődöntőzők számát. Természetesen itt is az első szakasz viszi el a prímet, 2000 és 2008 között 18 elődöntős volt, 2009 és 2017 között 13. Előbbi sávból hét, utóbbi sávból öt ország adta ezeket a döntősöket.

Most pedig jobban tesszük, ha végleg lemegyünk csapatszintre és megvizsgáljuk a Bayern München, Real Madrid és Barcelona elődöntős számait 2009-et követően. Ez a három csapat a lehetséges 27 esetből 20 alkalommal kötött ki a legjobb négy között (ez 75%). Két alkalommal pedig már korábban is összeakadtak ezek a csapatok, tehát az a szám valószínűleg magasabb is lehetett volna, ha nem jön össze így a húzás. Illetve volt két Barcelona-Atletico Madrid negyeddöntő is, ahol a matracosok kétszer is megviccelték Messiéket, most pedig a Juventus állította meg Luis Enrique kicsit lemerült legjobbjait. Továbbá amióta az Atletico Madrid és a Juventus is beszállt a harcba, az elmúlt négy évből öt elődöntős helyet ők is elfoglaltak. Így az elmúlt négy esztendőben mindössze négy finalistát láthattunk. Így, ha a Juventus és az Atletico számait is bevesszük a teljes egészbe, akkor 25/36-nál áll meg ez a mutató, természetesen a kilenc év tekintetében. Az elmúlt négy esztendőt illetően pedig 13/16 (!).

Még sokkolóbb az eset, ha tudjuk, hogy milyen játszi könnyedséggel pofozgatják ezek a csapatok az ellenfeleiket. A Real jutott már tovább 9-2-es összesítéssel, a Bayern például 7-0-val és 10-2-vel, de a Barca-féle sima 5-1-es továbbjutások sem meglepőek.

Ezzel el is érkezünk oda, hogy az elmúlt nyolc-kilenc évet követően, az elmúlt néhány szezonban elinduló koncentrálódás eljutott odáig, hogy gyakorlatilag három-négy együttesnek van valós esélye megnyerni a Bajnokok Ligáját. A Bayern München már ötödik alkalommal nyeri meg Bundesligát, a Juventus hatodik alkalommal a Serie A-t, míg a Barcelona és a Real Madrid 13 év alatt mindössze egyszer engedte ki a kezéből a La Liga trófeáját, természetesen akkor is az Atletico Madrid tudott felnőni a két gigászhoz. Mindeközben Angliában az elmúlt öt esztendőben, négy különböző bajnokot avattak. Persze unalmas és sokszor elmondott mantra, hogy a Premier League jóval kiegyensúlyozottabb bajnokság a többinél és bizony lemerül az akkumulátor a tavaszi időszakra. A PL-ben alig akad sima meccs és ez a helyzet egyre csak keményedik, míg a többi ligában a riválisok végleg eltávolodtak a fentebbi csapatoktól. A liga sokkal büszkébb és a topcsapatokat a PL és a BL-be jutás pénzes zsákja motiválja leginkább, ám a Bajnokok Ligájába jutást követően újra ebbe a körforgásba sikerül beesni és a BL-re szemmel láthatóan kisebb motiváció és kevesebb erőforrás marad, mint a honi ligára.

Az sem véletlen, hogy a spanyol gigászok mellé egy harmadik tudott felnőni és nem mondjuk a sok pénzt elverő PSG játssza a BL elődöntőket, akik egyetlen egy alkalommal se jutottak el az elődöntőbe. Így hiába tűnik fel egy-egy üdítő példa a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata között, azt követően egyértelműen ütik el őket a komolyabb szereplések bemutatásától. Olyan fiatal csapatokkal, mint a Dortmund vagy a Monaco, nem lehet Bajnokok Ligáját nyerni.

Csak a vak számára nem nyilvánvaló, hogy a sorozat súlyos reformra szorul. Az elődöntőkből egyre több csapat szorul ki, minimálisra csökkent a fluktuáció, azt is csak a sorsolás biztosítja. (Lásd: Dortmund-Monaco, Manchester City-PSG) Semmilyen jel nem mutatkozik arra, hogy a Real Madrid, Barcelona, Bayern München, Juventus, Atletico Madrid ötösön kívül bárki megnyerhesse a sorozatot. Ez utóbbi kettő azonban már zsinórban négy fináléban bizonyítja, hogy a két legnagyobb gigász ellen nem elég az energia és a tudás. Jelenleg jobb, ha annak szurkolunk, hogy a Conte-féle varázs és a Manchester United pénzes zsákja eredményre jusson. Avagy a különböző kínai pénzek felvásároljanak egy-két olasz csapatot, elsősorban a látványosan szenvedő milánói duót. Mindeközben a vizsgált topcsapatok nem tétlenkednek majd az átigazolási piacon. Az elkövetkezendő években olyan játékosok lesznek a célpontban, mint Griezmann, Dybala, de Gea, Aubameyang, Mbappé vagy Alexis Sanchez.

A Bajnokok Ligájában még mindig vannak jó mérkőzések, azonban sokkal inkább a szuperliga iránya körvonalazódhatna, amiben hétről hétre a legnagyobbakat látjuk játszani, akik akár a saját bajnokságaikban már részt sem vesznek. Igaz, ez jelenleg sokkal inkább álom, az azonban közel sem, hogy beengedjük a BL-ről lemaradó angol, spanyol, német, olasz, francia csapatokat a Bajnokok Ligája frontjára és hagyjuk az EL-t a fenébe, erről már írtam korábban.

Nem tudom, az UEFA vezetői miként kezelik ezt a helyzetet majd, hiszen aligha válik túl izgalmassá és relevánssá egy liga, amelynek a következő tíz évében is ennek az elmúlt tíz esztendőnek a leképezését (vagy durvább változatát) kell vagy kellene majd néznünk. Ha a Bayern München egy kicsit szerencsésebb, akkor gyakorlatilag azt tudnánk elmondani az elmúlt kilenc szezonról, hogy a Bayern München, a Real Madrid és a Barcelona is szerzett három trófeát. A bőrgatyásoknak innen is megköszönhetjük, hogy képesek voltak elbukni egy hazai finálét és a sokszor elátkozott Mourinho-féle Internek is hálásak lehetünk, hogy a liga minimális diverzitását sikerült biztosítania. Ha a Bajnokok Ligája elkövetkezendő kilenc esztendejében is hat-hét trófeát ezek a csapatok visznek majd el, akkor remélhetőleg a legmagasabb vezetői szinteken is felmerül a sorozat teljes átalakítása. És mindez például a videóbíró bevezetése vagy a különböző financial fair play szabályok mellett is csak egy sokadik számú kérdés lehet.

Addig azonban továbbra is olyan pillanatoknak leszünk szemtanúi, ami után csak azt kérdezzük majd: Nem láttuk mi már ezt valamikor?