A XXI. századdal együtt a futball és a pénz összefonódása is végleg beköszöntött a labdarúgás világába. Persze kár lenne álszenteskedni, a pénz mindig is dominált a sportágban, de a kiszélesedő világnak köszönhetően egy márka ma már bárhová könnyen eljuthat. Ahová pedig eljut, ott remélhetőleg vásárlóerővel is találkozik. Így ma már nincs olyan transzfer, amely mögött ne bújna meg a csapatok azon szándéka, amely márkájuk értékének növekedésére és a megjelenő reklámbevételek emelkedésére fókuszálna egy új igazolással.
A futballban ráadásul egyre meghatározóbb szerep jut a tulajdonosok akaratának, akik amellett, hogy pontosan tudják, hogy futballklubot működtetni nem éppen gazdasági sikertörténet, de az üzleti vagy a politikai szférában tökéletesen megtérülhet ezen befektetések eredménye.
Már a ’80-as évek Angliájában is több akkori új klubtulaj fedezte fel ennek szépségét, akik döbbenten figyelték, ahogyan különböző üzleti partnerek és megbízások kerültek elő a semmiből a klubtulajjá válást követően. Ez a befolyás pedig a jelenlegi üzleti világban alighanem még magasabbra lő ki és dollármilliárdos befektetések dőlnek el VIP páholyok pezsgőzései közepette. Így egyáltalán nem meglepő, hogy ma már számtalan arab, ázsiai, orosz vagy amerikai üzletember vásárol futballklubokat és hajlandó is rá költeni. Az UEFA döntéshozóinak is kellett egy jó évtized, amíg bizonyos szabályozásokkal igyekeztek visszaszorítani ennek megjelenését, de a Premier League klubok jelentős többsége már így is valamilyen külföldi tulajdonos birtokolja.
Az angol klubok pedig egyre magasabb bevételekre tesznek szert és a legértékesebb futballklubok listájának húszas rangsorában nyolc angol egyletet is megtalálhatunk. A tulajdonosok számára pedig egy értékesebb brand igen jó biztosítékul szolgálhat akár esetleges vésztartalékként is.
Mégis a Neymar akta volt az, amely felrobbantotta a piacot, hiszen a 222 millió eurós, eszeveszetten magas kivásárlási ár mögött sokan (nem ok nélkül) látják megjelenni a francia politikai elit szájának betapasztását is. Ezzel áthallásosan pedig további üzleti törekvéseket vélnek felfedezni Európa egyéb helyszínein. Így egyáltalán nem kell meglepődnünk majd például azon, ha Neymar a 2024-es párizsi Olimpia arca lesz, ahogyan az sem szolgál majd meglepetésként, hogy a katari vébé nagykövetsége mellett egyéb tisztségeket is kap majd a nyakába. A Lyonban alapított Handicap International nagyköveti posztját mindenesetre már Párizsba érkezését követően egy héttel kapta meg a brazil sztár. Mindenesetre az ifjú Neymar azért focistának sem utolsó...
A futballkluboknak tehát alaposan kikezdte az elveiket a pénz az elmúlt időkben. Itt van például a Barcelona esete is. A katalánok nagyon nehezen fogadták el, hogy a gránátvörös-kék mezükre végül szponzor kerül. Először ugyan az UNICEF-Qatar Foundation logójával próbálkoztak a barcelonaiak, ám ez hamar átváltott a katari légitársaság reklámozásába. Ráadásul olyan hihetetlen szponzorációs megoldások is előkerültek, mint például az Intel megoldása, amely a mezen belülre helyezett el márkajelzést. Elvégre néha lőnek gólt a játékosok, sőt, talán még a mezük megrángatásakor vagy éppen mérkőzés végi lecserélését követően is felcsillanhat a kék logó.
Ahogyan az sem véletlen, hogy az európai klubok a házi turnék helyett a tengeren túlra vagy Ázsia valamelyik országába szedik a sátorfájukat a nyáron, hiszen a klubok fizetőképes nézőihez muszáj személyesen eljutni. Európa mellett ugyanis egyre növekszik a száma azoknak az ázsiai érdeklődőknek, akik hajlandóak a klubok hivatalos merchandise termékeiket megvásárolni. Ahogyan az Egyesült Államokban vannak kora délutáni mérkőzések (amellyel Európának igyekeznek kedvezni), úgy Európában is jó esély van arra, hogy ilyen lehetőségekkel kedveskedjenek a klubok a 6-7 órás pluszban lévő japán, koreai vagy éppen bangladesi szurkolóknak.
A foci globális erejét az is pontosan mutatja, hogy a Forbes 50 listájára a futballklubok mellett kizárólag amerikai csapatok kerültek fel. Természetesen az amerikai foci csapatok és a baseball klubok dominálnak, de jut hely a legismertebb kosárlabdacsapatoknak is. Érdekesség, hogy ugyanannyi európai labdarúgó klub és amerikai kosárlabdacsapat került fel a listára (7-7), a nyolc baseball csapatot pedig NFL gárdák követik, akik közül alig pár nem fért be a legjobb ötvenbe. Így nem lenne abban semmi meglepő, ha Európa is elkezdené követni az Egyesült Államok mintáját, ahol a gladiátorok harca mindenki és minden felett áll. Így a régóta lebegtetett európai Szuperliga ötlete sem tűnt el a süllyesztőben, hiszen a sportvezetők számára sem mellékes a hatalom és a pénz megjelenése, ugyanakkor az Oroszország és Katar számára megítélt világbajnokságokat követően kiszivárgott lefizetési botrányok miatt jelentős önmérsékletre szorul az UEFA és FIFA is. Erről Platini vagy Blatter is hosszasan tudna mesélni.
Mindenesetre az elkövetkezendő évtizedekben a futball szabályváltozásai mellett a sportág elüzletiesedése emelkedik majd minden felé. A helyzet ellen persze lehet majd tiltakozni, de a dolgok állása szerint csak az tud majd talpon maradni, aki felveszi a kesztyűt a rohanó világgal.
