Ilyen is először van ezen a blogon.
Strigo, a Stretford End alapító-főszerkesztője billentyűzetet ragadott a tegnapi futballcsoda után, ugyanis a többséggel ellentétben azért egy-két dolgon felhúzta a szemöldökét és nem volt rest leírni mindezt.
Vendégposzt következik.
A futballvilág, a közösségi média és a sportsajtó mind a Barcelona fantasztikus fordításáról beszél, jogosan. Sportszerető emberek kérdezik meg egymástól másnap reggel, hogy "Láttad?", és ez így is van rendjén. Az ilyen pillanatokért, a lehetetlen helyzetből való talpra állásokért, a reménytelen helyzetből megfordított meccsekért, futamokért, és az utolsó pillanatban behúzott győzelmekért érdemes követni a sportot. Kevés annál felemelőbb érzést lehet elképzelni, mint amikor egy úszó utolsóként ráfordulva az utolsó hosszra a dobogó legfelsőbb fokáig hajrázza magát, egy pilóta a boxból indulva nyer meg egy F1-futamot, vagy mondjuk egy focicsapat négy-nullás zakó után 6-1-re nyerve a visszavágót, továbbjut. A győzelem ténye, nagyszerűsége gyakran elhomályosítja az odáig vezető utat, mint az történt szerda este is, hiszen ha közelebbről megvizsgáljuk a Barcelona győzelmét, jogosan kételkedhetünk abban, hogy ez volt a legnagyobb feltámadás Jézusé, vagy legalábbis a Manchester United '99-es BL-győzelme óta. Ők ugyanis nem csaltak.
Még mielőtt azt hinné a kedves olvasó, hogy az alábbi bejegyzés egy fröcsögő bírózás lesz, gyorsan leszögezném, hogy egy BL-győzelemre hajtó csapat nem kaphat hat gólt egy meccsen, az utolsó hét percben hármat meg pláne nem. Hogy Emery gyáva taktikája tálcán kínálta az első félidőt a Barcának, hogy a szinte minden lövést beengedő Trapp és a katalánok tizenkettedik embereként funkcionáló Rabiot vagy a megyei foci szintjén is nagy hibákat elkövető Marquinhos mindent megtettek azért, hogy ne a PSG csapata várhassa a jövő heti sorsolást. Mindazonáltal, egyenlő feltételek mellett a mérkőzés (talán) fölényes Barcelona-győzelmet és PSG továbbjutást hozott volna. Sőt, ráadásul szerintem a török-német sporttárs a körülményekhez képest jól vezette a találkozót. A probléma sokkal inkább ezekkel a "körülményekkel" volt, a katalán klub játékosai pedig mindent elkövettek annak érdekében, hogy lejtsen a hazai pálya. Főleg a két főkolompos, Neymar és Suarez.
A bevezetőben említett csalás szó talán erősnek hat, és nem is szerencsés kifejezés, ha egy játékvezető gyenge teljesítménye után használjuk (bár egy bizonyos Cakir valahogyan még mindig vezethet meccseket az elitligában), de ezúttal nem a bíró sporttárs vagy segítői próbálták szánt szándékkal, rosszindulatúan befolyásolni a meccs alakulását, hanem az annyit ajnározott MSN-trió kétharmada, a csapattársak hathatós támogatásával. Pedig Aytekin spori próbálta elejét venni a dolgoknak, még az első félidőben Cavani és Busquets is reklamálás miatt kaptak sárga lapot, valamint láthattunk műesés miatt kiosztott sárgát Suareznek, és Neymar színészi teljesítménye ellenére továbbengedett kemény szerelést is. Kulcsfontosságú momentumokban viszont tévedett, konkrétan a Barcelonának befújt két tizenegyesnél, és ezen döntései alapjaiban határozták meg a meccs további alakulását.
Nem is tudom eldönteni, melyik volt arcpirítóbb eljátszása egy tizenhatoson belüli faultnak (értsd még: csalásnak): amikor Neymar átesett az őt nem is látó, földön fekvő védőn, vagy Suarez homorítása a minimálisnál is kisebb kontakt után, de mindkettőt megették a játékvezetők. Főleg az alapvonali asszisztens az, aki nem állt a helyzet magaslatán, hiszen az első büntetőt az ő közbeszólására ítélte meg Aytekin (pedig közelebb állt és jobban rá is láthatott az esetet továbbengedő bíró), a másodiknál pedig tisztán láthatta a talajgyakorlatnak sem utolsó Suarez-műesést (második sárga, kiállítás). Ha ehhez még hozzávesszük Di María buktatását ziccerben (utolsó emberként, hátulról, a tizenhatoson belül, stb.), kijelenthetjük, hogy azért erősen lejtett a pálya a Nou Campban.
A PSG-nek persze ezt már semmi sem adhatja vissza, az UEFA azonban még így is tehetne azért, hogy elejét vegye a "győzelemért bármit" mentalitásnak, amit a Barcelona két esőembere produkált. El lehet őket tiltani utólag is, és bár a két "úriember" számára visszatartó ereje aligha lenne az intézkedésnek, a fair play szelleme azt kívánná meg, hogy a bírót befolyásolni próbáló bűnösök bűnhődjenek, a mérkőzést megtekintő fiatalok között pedig ne terjedjen el Suarezék mentalitása. Persze ha nem beszélünk róla, nincsen következménye a hasonló eseteknek, akkor ne lepődjünk meg rajta, ha egyre több támadóra fog hatni a tizenhatoson belüli nagyobb gravitáció, és nem csak a Bajnokok Ligájában, hanem a megyekettőben is. Amíg a műesést és a bírók befolyásolását nem büntetik meg keményen, addig felesleges fair versenyről, meg csodálatos feltámadásokról beszélni. Sőt, igazából nézni is.
