A futballban és természetesen más sportágakban is rengeteget beszélnek a különböző együtteseket, válogatottakat irányító szakemberekről, hiszen elengedhetetlen tartozékai bármely sportnak, legyen szó akár egyéni vagy csapatküzdelmekről.

Az Európa bajnokságon is igen erősen kiütötte a szemünket, hogy mely szövetségi kapitányok képesek túllépni saját magukon, kik azok az edzők, akik képesek váratlant húzni és a rendszereiknek van értelme és melyek azok, amelyek berögzött rendszerben gondolkodnak. A bejegyzés az említett személyek korát, tapasztalatát, stílusát veszi szemügyre és ezekben keresi az összefüggéseket. 
 

 

Butaság lenne olyat állítani, hogy vannak kifejezetten szövetségi kapitánynak született szakemberek, vagy kifejezetten megfelelő korúak, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a válogatottakat edző szakemberek általában a 45-50 vagy pedig a 60+-os korosztályt képviselik. Az elődöntőbe jutott négyes tagjai Löw kivételével is ebből a korcsoportból kerülnek ki. Coleman 46 éves, Deschamps 47, Santos pedig 61. Löw pedig már tíz esztendeje vezeti a Nationelf legjobbjait, azaz 46 évesen, gyakorlatilag komoly edzői tapasztalat nélkül csöppent a válogatott élére.

A negyeddöntőbe jutott válogatottaknál is közel ez volt megfigyelhető. Wilmots 47 éves, a Londonba tartó Conte 46, Izland legjobbjait közösen irányító kettős egyik tagja Hallgrímsson 49 éves, Lagerback viszont mát 67, a lengyel Nawalka pedig közel van ugyan a „bűvös” 60-hoz, de még csak 58 esztendős.

A tendencia hasonló a többi válogatottnál is. Az idősebb generációt képviseli Terim (62), Del Bosque (65), Hodgson (68), Martin O’Neill (64), Cacic (62), Fomenko (67), Kozak (62), De Biasi (60), Iordanescu (66), a svéd szövetségi kapitány Hamren pedig egy híján hatvan.

A fiatalabb szekció oldalán Michael O’Neill (46) és Szlutszkij (45) áll, de Storck is mindössze 53 éves, Vrba és Petkovics pedig 52-52 évesek.

Képességeik azonban mégis különbözőek, és amíg egyesek mondjuk egyre érettebbnek mutatkoznak évről évre, addig mások éppen a hanyatlás jeleit mutatják.

Utóbbiak közül kiemelkednek például olyan szebb napokat látott menedzserek, mint Hodgson, Terim, Iordanescu vagy Del Bosque. Del Bosque mindent megnyert, amit csak lehetett, Iordanescu nyolc közé vitte a román válogatott legjobbjait 1994-ben a VB-n és ott is csak büntetőkkel búcsúztak el a későbbi harmadik Svédország ellen. Hodgson 1994-ben, szintén ugyanott, az Egyesült Államokban vezette be a 16 legjobb közé Svájcot. Ám játszott UEFA Kupa döntőt az Internazionale együttesével 1997-ben, no meg sokan emlékszünk még a Fulham Európa Liga döntős menetelésére 2010-ből. Nem maradhat ki a sorból Fatih Terim sem, aki UEFA Kupa győzelemre vezette a Galatasaray csapatát, több időszakban is nyert bajnokságokat az együttessel és a félelmetes, 2008-as,  egészen az elődöntőig menetelő törököket. Bécsben is vívva meg győztes csatát. Ugye milyen áthallásos? Ám ezen menedzserek most mindannyian leszerepeltek az Európa Bajnokságon. Javarészt megkopott módszereik, érthetetlen ragaszkodásuk bizonyos játékosokhoz és játékrendszerekhez okozták vesztüket és halkan megpedzegetném a generációs kérdést és különbségeket is ebben a tekintetben. Del Bosque esetében Saul, Koké, Isco mellőzése, Hodgson esetében Rooney helyének a mindenáron való megkeresése, az elhibázott és rosszul időzített cserék hozták a bajt, de nagyon erős motivációs problémák is előjöttek ezeknél az együtteseknél és nem csak a sztárok esetében. A két menedzsert már a 2014-es VB kudarcot követően meneszteni kellett volna.

Természetesen nem csak az ősz halántékú menedzserek sodorják magukat bajba, hiszen a tapasztalatlanság, a felkészületlenség, a megfelelő minőségű játékosok, nem megfelelő módon használása is problémát eredményez. Ebben a tekintetben Vrba, Szlutszkij és Wilmots bukott meg a leginkább. A csehek és az oroszok mindössze egy ponttal végeztek csoportjaik utolsó helyén és kulloghattak haza szégyenükben. Wilmots esete viszont igazán kirívó, hiszen az egykori belga sztár 2014-hez hasonlóan ismételten csúfosan leszerepelt egy újabb világversenyen. A szövetségi kapitánynak sokkal inkább a fegyelmezéssel és a valós elképzelésekkel akadtak komoly problémái. Az állítólagos öltőzői zúgolódásnál is nagyobb baj volt, hogy a rengeteg sztárjátékosnak nem tudta megtalálni a helyét a pályán, számukra idegen pozícióban vagy elképzeléssel használta őket. Továbbá az alapcsapatát sem igazán találta meg Marc. Belgium két igazán komoly válogatottal találta szembe magát, ráadásul mind a kettő 352-es felállást alkalmaz és mind a kétszer sikerült ugyanabba a késbe beleszaladnia a vörös-feketéknek. Előbb Olaszország, majd Wales gyűrte le őket. Wilmots-nak semmi nem volt elég a tanuláshoz. Ráadásul a B terve Fellaini személyében merült ki, amiért a 64 éves van Gaal is nagyon sokat kapott idén a fejére a Manchester United együttesénél. Ráadásul ő még a hollandnál is rosszabb módon képzelte el mindenki „kedvencének” a helyét, Fellaini ugyanis leginkább egy szélső helyét megkapva került a csapatba és egy komolyabb védelemmel szemben lévő ívelgetésben kapott lehetőséget.

A Számháború című könyv már külön elemezte a szakvezetők szerepét a futballban és értékelésük szerint egy nagyjából 15%-os pluszt jelent egy megfelelő menedzser. Úgy gondolom valami hasonlót láthatunk az Európa bajnokságon is. Igaz Löw vagy Santos már többször bizonyított, így én már csak annak szurkolok, hogy a fentebb vesézett edzőkkel ellentétben ne veszítsék el józan ítélőképességüket. Deschamps pedig a kezdeti bizonytalankodás után talán most léphet igazán nagyot, Coleman focija pedig mintha mérkőzésről mérkőzésre működne egyre jobban.

Természetesen nem lehet mindenki Alex Ferguson, Rinus Michels, Alf Ramsey, Herbert Chapman, Johan Cruyff vagy Ernst Happel, akik generációkat irányítottak, futballról alkotott elképzelésük megváltoztatta azt, amit ma gondolunk erről a csodálatos játékról. Viszont az is egészen biztos, hogy az országok különböző futballszövetségeinek alapos önvizsgálatot kell tartani a legtöbb kinevezett vagy inkább helyén hagyott kapitány esetében. Ez pedig még akkor is igaz, ha néhány esetben kockázatot kell, hogy vállaljanak a szövetségek és esetleg olyan edzőket ültessenek a padra, akik jelenleg kevés tapasztalattal rendelkeznek vagy jelen pillanatban a háttérben dolgozó iparosok.