Miután az EB lebonyolítása már megváltozott, a legfrissebb hírek szerint pedig 2026-tól a VB mezőnye is kibővül és természetesen ez alapvető változásokat hoz magával, úgy gondoltam érdemes lenne utánanézni milyen rendszerekben zajlottak a legnagyobb válogatott tornák. Először az Európa bajnokságok küzdelmeivel kezdeném ezt a sorozatot.
Először is érdemes leszögezni a legegyértelműbb dolgot, miszerint Európa legjobbjainak a küzdelme mindig kevesebb résztvevővel és egyszerűbb módon zajlott, mint a világbajnokságok menetrendjei. Az első EB harminc esztendővel később került megrendezésre, mint a legelső VB. Pedig Henri Delaunay már az első világbajnokság előtt megpedzegette az ötletet, azonban annak megvalósítása mindössze halála után 5 évvel valósult meg. Henri, Jules Rimet társaságában azonban a VB-k kialakításában is aktív szerepet játszott a FIFA keretein belül és a kupa a mai napig róla van elnevezve. A játékvezetőként is ténykedő Delaunay az UEFA első általános titkára is volt. Halála után posztját fia vette át.
Az első Európa bajnokság négyes döntőjét Franciaországban rendezték meg. Ám a legfőbb érdekességet közel sem a négyes döntő, hanem a selejtezők jelentették. NSZK, Anglia, Hollandia és Olaszország ugyanis egyszerűen nem is nevezett a sorozatba. Az is egészen elképesztő volt, hogy a selejtezők között is komoly idők teltek el. A franciák már 1958 decemberében elbúcsúztatták a görögöket, míg a Bulgária-Jugoszlávia párharc 1959 októberében zárult le, ugyanabban a körben! A negyeddöntőbe jutott spanyolok pedig visszavonták indulásukat, mert Franco úgy döntött, hogy a spanyolok legjobbjai bizony nem mennek a kommunista Moszkvába focizni a szovjet válogatott ellen. A négyes döntőben pedig az elődöntő mérkőzését közel tízezerrel többen nézték meg, mint a döntőt. Ami persze érthető bizonyos szempontból, hiszen a franciák kiesése után már jóval kevesebben voltak kíváncsiak a fináléra, amit végül 18 000 néző előtt nyertek meg Szovjetunió legjobbjai Párizsban.
Négy évvel később már 29 (!) pályázó volt a trófeára a selejtezőkben, ám a görögök az első körben visszaléptek, a bolgár-portugál összecsapáson pedig két 3-1-es csata után Rómában kellett harmadik, mindent eldöntő mérkőzést rendezni. Három ország legjobbjai pedig később csatlakoztak a sorozathoz, ez a három kiemelt Ausztria, Luxemburg (!) és Szovjetunió volt. A négyes döntőbe Spanyolország, Magyarország, Szovjetunió és Dánia jutott. A finálét pedig a házigazda spanyol egyesület nyerte a címvédő Szovjetunió ellen. Ez persze hatalmas sikere volt az akkori Franco diktatúrának. A finálé itt már közel 80 000 néző előtt zajlott.
1968-ra már 7 darab, 4 fős és 1 darab, 3 fős (itt már tehát 31 ország csatlakozott) csoportban rendeztek oda-visszavágós küzdelmeket, ahonnan a csoportelsők mentek még egymásnak egy utolsó körre, hogy ismételten négy válogatottas ’finálét’ vívhassanak. A négyes döntő ezúttal is házigazda sikert hozott. Az olaszok előbb pénzfeldobással jutottak tovább Szovejtunió ellen, majd egy 1-1-es döntetlen követően, a két nap múlva újrajátszott fináléban 2-0-ra verték az újfent döntőben alulmaradó Jugoszláv válogatottat. Ilyen se lesz még egyszer!
1972-ben már 32 válogatott (azaz +1 az előzőhöz képest), 8 csoportban és a négy évvel ezelőtti rendszerben mentek a legjobb négyes fináléig. A Belgiumban megrendezett döntőben a németek sima 3-0-s sikert arattak Szovjetunió ellen, akik négy alkalomból már háromszor jutottak el a döntőig és minden alkalommal ott voltak a négy legjobb között.
1976-ban sem változott a rendszer, Szovjetunió válogatottja azonban itt már nem jutott el Jugoszláviába. A négyes zárás legérdekesebb pontja az volt, hogy mind a négy találkozó hosszabbítással zárult, a döntőben pedig büntetőkig mentek a felek, ahol a legendás Panenka pörgetés döntött végül Csehszlovákia javára. A házigazda Jugoszlávia pedig az előzőleg a tornának otthont adó Belgiumhoz hasonlóan a negyedik helyen végzett.
1980-ban azonban már változás történt és nyolc válogatott láthatott világot és bízhatott egészen az esztendő nyaráig a kupa elhódításában. Így a selejtezők is átrendeződtek, 3 darab, 5 fős és 4 darab, 4 fős csoport tagjai vetekedtek egymással. A két darab, négyfős csoportban, Olaszországban ütközött egymásnak, ám nem elődöntők követtek az egymás elleni mérkőzéseket, hanem a csoportelsők egyből a fináléba mentek, míg a másodikok a vigaszágon játszhattak a bronzért. A döntőben visszatértek a németek és zsinórban harmadik lejátszott fináléjukból a másodikat nyerték meg.
1984-ben mindössze egy dolog változott az előzőekhez képest, méghozzá az, hogy a két csoportra osztott legjobb 8 első két tagja továbbjutott és itt már elődöntőkkel folytatódtak a küzdelmek. Ezzel pedig végleg megszűnt az addig létező harmadik helyért lejátszott mérkőzés. Az elődöntő vesztesei hazamentek, a győztesek pedig döntőzhettek. A finálét a házigazda franciák Platini duplájával hozták. 1988-ban is harmincketten feszültek neki a selejtezőknek, nyolcan harcoltak a végén, a döntőben pedig van Basten orbitális góljának is köszönhetően Hollandia 2-0-ra lenyomta az újra fináléig tévedő Szovjetuniót. 1992-ben Svédországban a tengerpartról összeverbuvált dánok hozták az EB-t, négy évvel később azonban már sok minden megváltozott. Mielőtt azonban még továbblépnénk érdemes leszögezni, hogy a helyszínek kiválasztása mindig a kijutó országokból került kiválasztásra, alig 1 évvel az EB előtt, hiszen nem volt szükség nagy logisztikára és sok stadionra.
1996-ra azonban megduplázódott a mezőny. A kezdetben négyes döntő előbb nyolcassá, majd tizenhatossá változott. A szovjet blokkok felbomlásának is köszönhetően már 47 ország próbált meg kijutni Angliába. Ez 7 darab 6 fős csoportot és 1 darab 5 fős brigádot eredményezett. Ráadásul éppen Magyarország vehetett részt a mindössze öt válogatottat összefogó csoportban, ahol persze csúfos kudarccal bukott el. A 8 csoportból 14-en nyertek bebocsátást Angliába, magyarul a két legrosszabb csoportmásodik kivételével az első és második helyen befutók, a házigazda volt a 15. A bizonyos 16. helyért, pedig a már emlegetett két legrosszabb csoportmásodik futhatott egymásnak. A mindössze egy mérkőzés, 2-0-s holland sikerrel ért véget. A találkozót az EB előfutáraként Liverpoolban rendezték meg. Őrület!
A lebonyolítás Angliában már ennél jóval egyszerűbben folytatódott, 4 csoport, 4 válogatott, mindenhonnan 2 továbbjutó, negyeddöntők, elődöntők és a döntő. Természetesen továbbra is harmadik helyes mérkőzés nélkül. Maga a lebonyolítás pedig négy EB-n hasonló formátumot élt meg, a selejtezők azonban itt is hoztak még érdekességeket. 2000-ben a közös rendezés miatt kilencen jutottak ki csoportelsőként, Portugália legjobb csoportmásodikként, így már be lehetett vetni a klasszikus 4 párharcot pótselejtezőt és hozzájuk jött a holland-belga kettős, kialakítva a tizenhatos mezőnyt. 2004-re 10 csoport jutott, 50 kandidálóval, kijutottak a csoportelsők, a házigazda portugálok mellett pedig öt darab pótselejtezőre került sor! 2008-ra viszont egy nagyon fura rendszer alakult ki. 7 csoportba rakták a válogatottakat, ebben 6 darab hetes (!) és 1 darab nyolcas (!) csoport jött össze. Viszont a pótselejtezők elmaradtak, hiszen a csoportban első két helyen végzők mehettek az osztrák-svájci közös rendezésű EB-re. Az érdekesség így még az volt az örmény-azerbajdzsáni csatában, hogy a két mérkőzést az országok közötti konfliktusok miatt egyszerűen elnapolták és a mai napig sem sorolhatják össze a két nemzet csapatát. 2012-re visszatértek a pótselejtezők. A kilenc csoportelső juthatott ki, egy csoportmásodik, az ukrán-lengyel rendezőkettős mellett pedig újra maradt a négy pótselejtező.
A 2016-os rendszerről pedig már sokan, sok helyen írtam én is és mások is. A mezőny 24 főre bővült, a csoportokból még egy legjobb csoportharmadik is kijuthatott Franciaországba, tehát a másodikok is alapból kijutottak. A maradék csoportharmadikok pedig hozták a négy pótselejtezőt, aminek végén Magyarország 44 év után jutott el végre Európa legjobbjainak társaságába.
2020-ra a rendszer annyiban változik, hogy egy ország helyett 13 stadionban rendezik majd meg a küzdelmeket, számos ország részvételével.
Az igen egyértelmű, hogy a döntéshozók ötletei változtatnak meg mindenfajta eseményt ezekben a sorozatokban és a döntések néha bizony hibásak, máskor azonban képesek gördülékenyebbé tenni a versenyek végrehajtását.
